A település története

A táj, amely Vágot körülveszi, a Kisalföldi síkságon a Rábaköz termékeny vidéke. Dél felől a susogó ártéri füzesek közt kanyarogva szegélyezi határát a Rába. Helyzete így megkönnyíti fekvésének a térképen való meghatározását. A messzebbi országrészeken nem igen hallották a nevét, pedig egy szép ősi szójáték így népszerűsíti szomszédaival együtt: Hol Szentpéter Vág ott Sebes.

Ahol falunk települt, 129, 6 m-re domborodik a felszín a tengerszint fölé, a folyó nem is tudott kárt tenni benne soha. A Rába hullámzó vize régóta nyaldossa a falait, s éppen e ténynek ófelnémet alakja a „Waag „ adta a nevét az egyik változat szerint. A másik változat meg azt állítja , hogy a az ősmagyar gyepüvédő favágók „ vág „ után nevezték el szülőfalunkat. Régen hívták Óhelynek is , mert Vág az idő mélységébe nagyon messzire tudja visszavezetni múltját. Tárgyi bizonyítékok beszélik, hogy már a kőbaltás Ősember lakhelyéül választotta ezt a helyet. Azután a rómaiak, avarok is hagytak ittlétükről bizonyítékokat.
Mi kötötte Vágon e szép helyhez már évezredek óta az embereket? Mindenek előtt az, amitől mindig is függ a lakosság letelepedési kedve: a megélhetési feltételek biztonsága.
Ezt itt az erdőn, mezőn, vízen megtalálták őseink. A jó termőföld, humuszban gazdag szántók, dúsfüvű vízparti legelők, a fejlett állattenyésztés, halászat, vadászat, és a szorgalmas emberi munka adott alapot a boldoguláshoz. Igaz, ez a boldogulás nem igen jutott ki a jobbágyi meg zselléri viskók lakóinak, mert a kastélyok urai lefölözték a javát mindennek. Nagy baj volt ez akkor! Most meg más nyavalya miatt fuldoklik községünk. Tettre kész gyerekeit kénytelen elküldeni anyai öleléséből, mert már nincsenek meg a helyben való boldogulás biztos alapjai. Viharosan száguldó események hosszú sora fűződik a falu zajos és ellentmondásos, de mindenképpen tanulságos történetéhez. A község fejlődésének hét évszázada alatt megtett útjáról oszlatta szét az ismeretlenség homályát Németh Imre : Vág Sopronvármegyei község története című, sok szeretettel és munkával megírt könyve, amelynek időrendben közvetlen folytatását itt elolvashatják. Ennek írójaként élem napjaimat 1924-ben, e faluban történt születésem óta , miközben 37 éven át voltam a helység iskolájában tanító, könyvtáros , népfront titkár és gyűjtője azon emlékeknek, amelyek a szülőföld, a bölcsőhely nagyszerűségét minden nap egy kicsivel jobban fényesítik.
Írta: V. Nagy Imre
V. Nagy Imre: Vág története